Népi nevei: kutyatej, fecskefű, aranyfű, cinadónia, kecsketej, vérhullatófű

Leírása

A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, kétszikű, évelő, lágyszárú növény. Gyöktörzse elágazó. A belül csöves szár 30-110 cm magas, felső részénél gyakori az álvillás elágazás. A levél szárnyasan szeldelt, csipkés, szőrözött. Az első évben tőlevélrózsát képez, ezek a levelek hosszú nyelűek. A szárlevelek rövid nyelűek vagy ülők. Virágzata 3-8 virágú ernyő. Az aranysárga színű virág 4 szirmú, de 5 szirmú is előfordul. Májustól folyamatosan virágzik a fagyok beálltáig. Termése becőszerű tok. Nagyon sok fekete színű magot érlel. Bármely részét megsértve, narancssárga tejnedv csordul ki belőle.

A vérehulló fecskefű évszázadok óta ismert gyógynövény. Neve a görög chelidón, azaz fecske szóból ered, melynek többféle magyarázata is napvilágot látott. Nevének eredetéről a legelterjedtebb vélekedés az, hogy a növény a fecskék érkezésekor kezd nyílni, a fecskék vándorútra kelésének idején pedig hervadni.

Felhasználásáról már a 16. századból van adat, Melius Péter a növény gyökerét borban főzve, ánizzsal keverve sárgaság ellen ajánlja, hajtását rózsaecettel főzve hasfájás ellen javasolja. Jelenleg is ismert felhasználási módjáról így írt Csapó József 1775-ben: „Szemöltsöt a kézről el-veszt a fü sárga leve.”

Előfordulása

Eurázsiai flóraelem, Európa és Ázsia mérsékelt övi területein elterjedt faj. Kerítések mentén, erdők szélein, árokpartokon, parlagokon, kertekben, nyirkosabb, általában meszes talajokon, gyomként előforduló gyógynövény. A nitrogénben gazdag területeken fordul elő leggyakrabban. Meleget, közepes vízmennyiséget igényel.

Gyűjtése

A növény föld feletti részét, a felső 20-30 cm-es hajtásrészeket, teljes virágzáskor, a szár vastagabb részei nélkül gyűjtjük. A növény gyökereit a gyöktörzzsel együtt, késő ősszel vagy kora tavasszal szedik, bár a hatóanyag-tartalom alapján a nyár eleje volna optimális.

A virágos, leveles hajtásokat vékony rétegben szétterítve kell szárítani, egyaránt alkalmas a természetes vagy mesterséges szárítási mód. A megtisztított gyökereket nem rétegezve, hanem egymás mellé helyezve kell szárítani. Mivel erős hatású drogok, elkülönítve kell tárolni.

Hatóanyagai

A herba 0,2-0,3%, míg a gyökér 0,4% alkaloidot tartalmaz. A tejnedvben több mint 20 féle alkaloid van (60-70% kelidonin, ezen kívül sanguinarin, alfa-és béta-homokelidonin, berberin, keleritrin). Tartalmaz még festékanyagokat, gyanta és fehérjebontó enzimeket. A mag zsírosolaj-tartalma 46,6%. A legtöbb alkaloidot a gyökér tartalmazza. A sziromlevelek, a magvak és a portok nem tartalmaznak alkaloidot.

Felhasználása

A népi gyógyászatban friss, narancssárga tejnedvét szemölcsök irtására használják. Ezt a hatást a fehérjebontó enzimek és a kelidonin szinergizmusa okozza.  Baktériumölő hatása is igazolt. Hatóanyagai közül a kelidonin mitózis- és tumorgátló. A gyógyszeriparban drogját epe- és májbetegségek gyógyszereihez használják fel.

Erős hatású, csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható!

Antibakteriális hatása miatt kenőcsök, fogkrémek és szájvizek alkotórészeként is használatos. A kozmetikai iparban a vérehulló fecskefű korpásodás elleni anyagként is ismert. A növény nyugtató, regeneráló hatóanyagai révén jól használható kozmetikai készítményekben hámló, viszkető, repedezett, száraz bőr ápolására, valamint citosztatikumként más, antimikrobiális hatású gyógynövényekkel együtt alkalmazva bőr- és körömgomba kezelésére.