Népi neve: kígyószisz

Leírás

A terjőkekígyószisz az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik. Eurázsiai elterjedésű faj, amely nálunk is igen gyakori. Kaszálókon, útszéli gyomtársulásokban, parlagokon, köves területeken fordul elő, kedveli a mérsékelten száraz területeket. Kétéves növény, egy gyökérzetből rendszerint több, egyenes, virágzó szár fejlődik, főleg a második évtől kezdődően. Szára 1 m magasra is nőhet, alig elágazó, levelei keskenyek és a szárhoz hasonlóan serteszőrök találhatók rajtuk. Májustól októberig virágzik. Virágaik kétoldalian részarányos szimmetriájúak, összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A kék párta 1-2 cm hosszú. A párta torkában nincsenek pikkelyek (az érdeslevelűek között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll.

Gyűjtése

A növény virágos hajtásainak felső, legfeljebb 40 cm-es része képezi a drogot, melyet a virágzás kezdetén kell gyűjteni. Négy kilogramm zöld növényből lesz egy kilogramm szárítmány.

Hatóanyag

Az érdeslevelűek családjában gyakori allantoin mellett, alkaloidokat, pirrolizidinvázas vegyületeket, cseranyagokat tartalmaz.

Felhasználása

Főzetét a népi gyógyászatban hasmenés és bélhurut kezelésére használják. Antibakteriális hatása több kórokozóval szemben kísérletileg is igazolt. Alkaloidjainak májkárosító hatása nem zárható ki, ezért csak vizes kivonatok formájában alkalmazható, ugyanis a pirrolizidin alkaloidok vízben alig, alkoholban viszont jól oldódnak. Teakeverékek alkotórészeként is használatos.