Népi neve: tejoltó, tejoltófű

Leírása:

A tejoltó galaj tarackos évelő növény. Szára 30-100 cm magas, négyélű, felemelkedő, mely elvirágzás után többnyire elfekszik. Levelei keskenyek, szálasak, többnyire 8-12 áll egy örvben. Aranysárga, apró virágai tömött bogernyőt alkotnak, fővirágzása július-augusztusban van.

Egész Európában elterjedt növény, de Kisázsiában is előfordul. Igen gyakori, jelenléte általában a száraz talajokhoz köthető, szárazabb réteken, tölgyesekben, utak mentén, töltéseken fordul elő, de a szikes talajokon is megél.

Gyűjtése:

A virágzó növény föld feletti része (Galii veri herba) szolgáltatja a drogot, mely virágzáskor gyűjthető. Jól szellőző, árnyékos helyen, vékony rétegben kiterítve kell szárítani, 3-4 kg nyers növényből nyerhető 1 kg száraz drog.

Hatóanyagai:

Tartalmaz flavonoidokat, kisebb mennyiségben iridoidglikozidokat, cseranyagot, nyomokban illóolajat, állati tejet megoltó enzimet, növényi savakat.

Felhasználása:

Enyhe izzasztó, vízhajtó hatású, csökkenti a görcskészséget. Teáját főleg a népi gyógyászatban használják, vese-, epe-, máj- és légzőszervi megbetegedésekben, vízhajtó és verejtékezést fokozó hatása miatt. Felnőttek egyszeri adagként 2-3 kiskanálnyi apróra vágott drogot fogyaszthatnak. Külső alkalmazása is ismert, nehezen gyógyuló és égési sebek esetén teáját lemosásra vagy borogatásra használják.