Népi neve: kék iringó, ördögszekér, szamártövis

Leírása:

A kék iringó az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe és a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó évelő növény. Szára 30-60 cm magas, merev, felső részén dúsan elágazó. A hajtások világosszürke vagy sárgászöld színűek. Alsó levelei tagolatlanok, a felsők tenyeresen szeldeltek, szélük tüskésen fogazott. Tömött, gömbölyded, kékes színű virágzatát merev, lándzsás gallérlevelek veszik körül. Júliustól szeptemberig virágzik.

Elsősorban száraz gyepekben, legelőkön, homokpusztákon fordul elő, a szárazabb, laza, jól felmelegedő talajok jellemző növénye.

Gyűjtése:

Gyógyászati felhasználás céljából a növény föld feletti részei (Eryngii plani herba) gyűjthetők virágzás idején, júliustól szeptemberig.

Hatóanyagai:

A növény jelentős mennyiségben tartalmaz triterpén-szaponinokat,  valamint flavonoidokat (kempferol és kvercetin), polifenolkarbonsavakat, cseranyagokat, szénhidrátokat, szerves savakat és illóolajokat.

Felhasználása:

Régóta használt gyógynövény, már az ókorban is ismerték gyógyhatását. A népi gyógyászatban is elterjedten alkalmazták. Köhögéscsillapító, köptető, vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatása ismert. Köhögés, felső légúti hurutos megbetegedések, szamárköhögés esetén jótékony hatású, teakeverékek, szirupok gyakori alkotója.