Népi neve: izsóp, kerti izsóp

Leírása:

Az izsóp az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó évelő növény. Gyökere erősen elágazó, mélyre hatoló karógyökér. Szára 50-70 cm magas, a tövétől gazdagon elágazó. Szára a talajközelben elfásodik, feljebb, lágy, zöldes színű. Lándzsás, épszélű, sötétzöld levelei keresztben átellenes állásúak. Virágai színe kék, fehér vagy rózsaszínű, a virágok álfüzér virágzatot alkotnak. Fővirágzása július hónapban van. Hatóanyag-tartalom szempontjából nincs különbség az eltérő színű változatok közt.

A Földközi-tenger vidékén és Nyugat-Ázsiában őshonos, Közép- és Dél-Európában termesztik. A déli kitettségű, száraz, meleg domboldalakat kedveli, szárazságtűrő.

Termesztése:

A meszes, középkötött, könnyen felmelegedő talajokon fejlődik a legjobban. Az izsópot kora tavasszal, márciusban vagy április elején kell vetni, a vetés mélysége 1-2 cm. Száraz drog előállítására az izsópot a virágzás kezdetétől a fővirágzásig takarítják be. Az alsó, elfásodott szárrészek fölött kell vágni, mert a fás részek belekerülése rontja a drog minőségét. Illóolajnyerés céljából a betakarítást fővirágzásban kell elvégezni.

Hatóanyagai:

A növény virágzó hajtása (Hyssopi herba) és illóolaja képezi a drogot. Az izsóp föld feletti részeiben jelentős mennyiségű (0,3-1%) illóolaj található, ezen kívül flavonoidokat, cseranyagokat, keserűanyagokat és gyantaanyagokat is tartalmaz.

Felhasználása:

Az izsópot mint gyógyhatású növényt már az ókorban is ismerték. Európában már a XVI. századtól, mint termesztett gyógynövény a kertekben is megtalálható volt. Gyógyászati felhasználását köptető, gyulladásgátló és enyhe görcsoldó hatásának köszönheti. Köhögéscsillapító, légcsőhurutot és asztmát gyógyító teakeverékekben használják. Étvágyjavító és vérnyomásnövelő hatása is ismert. Illóolaja nagyobb adagban epilepsziaszerű görcsöket válthat ki. Húsok, mártások ízesítésére is felhasználják.