Népi nevei: kerti zsálya, zsálya

Leírása:

Az orvosi zsálya az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjébe, az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik. Évelő félcserje, gyökere mélyre hatoló és erősen elágazó. Szára 50-80 cm magas, idősebb korban elágazó, a hajtáságak kersztmetszete jellegzetesen négyszögletes. Levelei hosszúkás lándzsás alakúak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szélük csipkés. A levelek színe és fonáka egyaránt molyhosan szőrözött. Virágzata 2-3 virágból álló, 5-8 álörvben összetett álfüzér. A párta fehér, ibolyáskék vagy rózsaszínű. Május végétől júliusig virágzik.

Az orvosi zsálya őshazája a Földközi-tenger északi partvidéke. Melegigényes, szárazságtűrő növényfaj. A gyorsan felmelegedő, jó levegőzöttségű, középkötött talajokon termeszthető eredményesen. A hótakaró nélküli hideg telek komoly fagykárokat okozhatnak.

A zsálya egyike a legsokoldalúbb és legrégebb használt gyógynövényeknek. Az ókori görögök és rómaiak kezdetben a húsok tartósítására használták, de gyógyászatukban is rangos helyet foglalt el.

A népi gyógyászatban gyakran a mezei zsályát (Salvia pratensis) is használják, bár ennek hatóanyagtartalma csekély.

Termesztése:

Az orvosi zsálya 5-6 évig marad azonos helyen. Helybe vetéssel vagy palántaneveléssel egyaránt termeszthető. A vetés legmegfelelőbb időszaka október vége, november eleje. Lassú kezdeti fejlődése miatt elterjedtebb a palántákkal történő telepítés. Ennek optimális ideje szeptember második fele vagy október eleje. Általában 60-70 cm sortávolságra és 30-40 cm tőtávolságra telepítik. Az ősszel kiültetett növényekről már következő évben, egy alkalommal, hajtás vágható. A további években kétszer, esetleg háromszor vágható. Minden alkalommal a fásodott szárrészek feletti hajtásokat lehet betakarítani. Ha a cél illóolaj nyerése akkor teljes virágzásban kell betakarítani az orvosi zsályát.

Hatóanyagai:

A drogot a növény szárított levele (Salviae folium) és illóolaja (Aetheroleum salviae) szolgáltatja. 1-2,5 % illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórészei az alfa- és béta-tujon, a borneol, a cineol, a kámfor és a pinén. Ezen kívül cseranyagokat, glikozidokat, flavonoidokat, gyantaanyagokat és keserűanyagokat is tartalmaz.

Felhasználása:

Az orvosi zsálya elterjedt gyógyászati felhasználását gyulladást és izzadást csökkentő, hasmenést gátló, összehúzó és antibiotikus hatásának köszönheti. Fogyasztása javasolt a pajzsmirigy fokozott működése és az idegrendszer kiegyensúlyozatlan állapota következtében fellépő fokozott izzadás esetén. Használható a száj nyálkahártya-gyulladása, fogínygyulladás, torokgyulladás esetén, tea vagy öblítőszerek formájában. Alkoholos kivonatát garatecsetelésre és a fogászatban használják, gyakran fogkrémek alkotórésze is. Használják hasmenés gyógyítására, illetve puffadás esetén. Étvágyjavító, gyenge gyomorerősítő hatása is van, elősegíti az emésztést. Aranyérbántalmakban szenvedőknek gyógyfürdő készítésére is alkalmas.

Hosszantartó vagy túl nagy mennyiségű használata esetén illóolajának tujontartalma mérgezési tüneteket okozhat, ilyenek a szapora szívverés, szédülés, epilepsziás görcsök. Ezek a mellékhatások elsősorban az illóolaj felhasználásakor jelentkezhetnek, mert ebben az esetben a hatóanyag koncentráltabb formában van jelen.