Népi nevei: csihány, csihán, csalány, csanál, csovány

Leírása:

A nagy csalán a csalánvirágúak (Urticales) rendjébe, a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. Eurázsiai flóraelem, az északi félteke mérsékelt övében honos. Nedves, üde területeken, erdei vágásokban, vízparti ligetekben, gyomtársulásokban, emberi települések közelében fordul elő, tápanyagban gazdag, enyhén meszes talajokon.

Kétlaki, évelő, lágyszárú növény. Gyöktörzse hosszú, hengeres, elágazó, barnássárga színű. Levelei keresztben átellenesek, hosszúkás-tojásdadok, a levél alapja szíves, csúcsa kihegyezett, széle durván fűrészes. A szár és a levél egyaránt serte- és csalánszőrökkel borított, érintése égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. A füzérszerű virágzatok a levelek hónaljában, illetve a szár csúcsán helyezkednek el. Mind a porzós, mind a termős virágzatok esetében a virágtakaró zöld lepellevelekből áll. Májustól szeptemberig virágzik. Termése hegyes, tojásdad, egymagvú makkocska.

Története:

A csalánt előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Bronzkori sírokból csalánból szőtt halotti leplek kerültek elő. Később a háborúk idején kialakult pamuthiányt is a csalán szárából készített csalánszövettel pótolták. Az ókori görögök külsőleg kígyóharapások és skorpiócsípések, belsőleg növényi mérgezések kezelésére használták. A római katonák hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bőrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére. A korai európai természetgyógyászok asztma ellen csalánfüstölőket alkalmaztak.

Gyűjtése:

A drogot a nagy csalán szárított levele (Urticae folium), hajtása (Urticae herba), gyökere (Urticae radix) és ritkán a termése (Urticae fructus) szolgáltatja. A leveleket és a herbát tavasztól őszig lehet gyűjteni, a herbát 30-40 cm-es szárrésszel kell vágni. Levéldrog nyerése céljából a leveleket azonnal le kell fosztani a szárról. A gyökereket ősszel vagy tavasszal lehet kiásni.

Hatóanyagai:

A gyökérdrog tartalmaz szterolokat, kumarint, cseranyagokat, lignánt, fenilpropán-származékokat. A levél és a herba flavonoidokat, triterpéneket, szterolokat, vitaminokat (B, C, K, U vitamint), karotinoidokat, aminokat (hisztamint, szerotonint, kolint), ásványi anyagokat tartalmaz.

Felhasználása:

A csalánlevél és a herba a leggyakrabban felhasznált drogok. Alkalmazzák a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél, méregtelenítő terápiákban, köszvény és reumatikus panaszok kiegészítő kezelésére. A csalán külsőleg való felhasználása is ismert a népi gyógyászatban, például csalánszeszben, reumatikus panaszoknál bedörzsölőkben, korpa ellen és zsíros haj kezelésére hajvizekben használják. Régen a friss növénnyel való ütögetést reuma és derékzsába ellen alkalmazták. A csalán termését kizárólag a népi gyógyászatban alkalmazzák, többek között bőrbetegségek és reuma esetén massza formájában, olaját pedig belső erősítőszerként. A gyökérdrog több olyan gyógyszer alkotórésze, amelyeket a dülmirigy gyulladásaiban, jóindulatú hámdaganataiban vagy túltengésében alkalmaznak.

Tea: Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó.

Fürdő: A pattanásos bőrt csalánfürdővel lehet kezelni. Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.

Kenőcs: A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van.

A szépségápolásban is jelentős szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony. A csalánlevélből ipari módszerekkel klorofillt vonnak ki, melyet színező anyagként használnak fel. Kovasav tartalma miatt erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat.

Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként is fogyasztható. Állatok takarmányozására is alkalmas.

Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt!