Népi nevei: útilapi, keskenylevelű útilapi, lándzsalevelű útilapi, hosszúlevelű útilapi, vékonylevelű útilapi

Leírása:

A lándzsás útifű az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó évelő növény. Gyakori faj, réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon helyenként tömegesen található. Rövid gyöktörzséből tőálló levélrózsa és a virágokat tartó tőkocsány fejlődik. Levelei hosszúkás vagy nyélbe keskenyedő lándzsás alakúak, 15-20 cm hosszúak, 1-3 cm szélesek, 3-5 hosszanti, majdnem párhuzamos érrel. Egy tő rendszerint több, 10-50 cm magas tőkocsányt hajt. Tömött füzérvirágzata a kocsány csúcsán helyezkedik el, 2-4 cm hosszú, gömbös vagy hosszúkás formájú. A párta színe fehéres, a hosszan kinyúló porzószálak és portokok sárgásfehérek. A virágok nyílása alulról kezdődik. A virágzás májustól szeptemberig tart. Termése kétmagvú, tojásdad alakú tok.

Gyűjtése:

A lándzsás útifű kifejlett, ép leveleit hasznosítják gyógyászati célra. Gyűjthető májustól szeptemberig. A drog nem tartalmazhat tőkocsányokat. Vékony rétegben kiterítve, jól szellőző helyen kell szárítani. Nagyon figyelmes szállítást és szárítást igényel, mivel a frissen vágott levél nyomásra, törésre érzékeny, könnyen barnul.

Hatóanyagai:

Legjelentősebb hatóanyaga az aukubin nevű glikozid (1,5-2%). Tartalmaz még polifenol vegyületeket, nyálkaanyagokat, C-vitamint, cserzőanyagot, citromsavat, invertáz és emulsin enzimeket.

Felhasználása:

Antibakteriális, vérzéscsillapító, köptető és köhögéscsillapító hatása egyaránt ismert. A friss levelek kipréselt leve, illetve az ebből előállított kenőcsök sebgyógyító hatásúak, rovarcsípések, kisebb sérülések esetén használatosak. Tea és szirup formájában felső légúti megbetegedések esetén használatos, nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatása van. A száj- és toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában is felhasználható.