Leírás

A lucfenyő (Picea abies) a fenyőfélék (Pinaceae) családjába, a jegenyefenyők (Abietoideae) alcsaládjába tartozik.

Szúrós tűlevelei általában négyélűek, szórtan állnak. Vékony tobozpikkelyei nem hullanak le. A tűlevelek egyenként nőnek az ágakon spirális elrendezésben, minden tű egy-egy levélpárnán A lehullott tűlevelek után visszamaradt levélpárnák az ágat durva tapintásúvá teszik (más nemzetségekben az ágak általában simák).

Lecsüngő tobozai kétévesen általában lehullanak. Felismerhetők kúp alakú koronájukról, csavarodó ágaikról. Gyökérzete sekély, szétterülő. Vékony kérge pikkelyes.

Az örökzöld fenyőféléket évezredek óta hasznosítják. Örökzöld leveleik az állandóságot, életigenlést, fogyhatatlan energiát jelképezik. Az ókori görögök, rómaiak, a középkori népek is ismerték és használták a rügyet, tobozát, magját, gyantáját, illóolaját a különböző fajta fenyőknek.

Hatóanyagai

A fenyő illóolaja monoterpén szénhidrogénekből és ezek karbonsavas észtereiből áll. A fenyőgyantát diterpének és lignánok alkotják.

Gyűjtése

Tavasszal gyűjtik a friss hajtásokat, rügyeket és a tobozt, frissen dolgozzák fel szirup készítésére.

Gyógyhatásai

– Immunerősítő, étvágyjavító hatása van.
– Tüdőerősítőnek tartották a régiek, gyógyítja a légutakat, köhögést csillapít, nyálkaoldó, a száraz köhögést a váladékoldó hatásával segíti.
– Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatása van, jó torokfájásra is, de izületi, izom és köszvényes fáldalmakat is csillapít.
–  Idegnyugtatóként is használják.
– A gyantájának sebgyógyító hatása van.

 Felhasználása

 A tavaszi zsenge hajtásaiból, rügyeiből köhögés elleni és immunerősítő szirupot készítenek főzve vagy nyersen. A rügyeket rétegezve helyezik egy nagy üvegbe egy réteg rügy, egy réteg cukor váltakozásával és érlelik napon 1-2 hónapot, majd kamrába teszik. Télen folyamatosan használható. A fenyőrügyet gyógyteába a többi gyógynövénnyel együtt forrázva el tudjuk használni, nagyon ízletes és mivel nyersen van benne a rügy, nagyon jó a hatása is.

A rügyeket mézben is lehet tartósítani, érlelni, nagyon finom és hatásos a fenyőméz. A rüggyel együtt érlelt méz hígabb, savanykás, nagyon jól eláll egész télen. A mézből kiszedett rügyeket szintén felhasználjuk gyógyteákban.

Fenyőméz készítése: Gyorsan enyhíti a panaszokat a torokfájásnál, görcsös köhögési ingereknél a fenyőméz. Tavasszal a fiatal hajtásokból kell készíteni, hogy a téli időszakig legyen ideje beérni. Figyeljük a friss hajtások megjelenését, várjuk meg, míg egy kicsit kifejlődik, de ne várjuk meg, míg megkeményedik, megfásodik. A leszedett friss hajtásokat alaposan folyó víz alatt mossuk meg. Egy konyharuhán hagyjuk megszáradni, és helyezzük el egy befőttes üvegbe. Öntsünk rá 1 kg mézet és tegyük 1-2 hónapig a napra. A Nap természetes módon kiválasztja a fenyőhajtásokból a jótékony hatású hatóanyagokat és az illóolajakat. A mézet utána szitán át kell önteni egy másik üvegbe. A szitában maradt fenyőrészeket forró teával leönthetjük, s így semmi méz nem vész kárba. Az így elkészített, de igen értékes mézet, és annak hatását, akkor fogjuk értékelni, mikor jön a tél és kapar a torkunk.

A tobozból készült szirup szintén nagyon hatásos, értékes anyagokat tartalmaz.

Az illóolaja antiszeptikus, erősítő, frissítő hatású. A fenyőolajas masszázs nagyon jó fáradtság, másnaposság ellen.

Az ágacskavégek, rügyek, magok főzetével a fürdővízhez adva a régiek az izületi gyulladást, izomfájdalmakat, izomgyengeséget, köszvényt kezelték. Használták téli meghűléses betegségek kezelésére is, izzasztó, kimelegítő hatása miatt.

Lábfürdőt készítettek lábizzadás esetén belőle.

Gargarizáltak a teájával mandulagyulladás esetén.

Inhaláltak a főzetével tüdő- és légúti betegségek valamint homloküreg gyulladás esetén.

A gyantát úgy tartják számon, mint a legjobb sebgyógyítószer, bármilyen vágott, szúrt sebre, de kikérgesedett kézre, lábra is. Gyantája sűrű keverék, amely gyantasavat és illóolajokat tartalmaz. A gyantával a tűlevelűek védekeznek a különféle rovarok ellen. Erős antimikrobatikus hatása van és megakadályozza a baktériumok keletkezését. A népi gyógyászatban, nálunk és világszerte, a lucfenyő kenőcsöt az artritis, a kelések, égési sérülések, megfázások, tuberkulózis, köhögés, hasmenés és egyéb emésztési zavarok, fejfájás, torokgyulladás, reumatizmus, kövek, tumorok és sebek gyógyítására használják.

A kenőcs az egész testen használható. Naponta többször is felvihető a bőrre vékony rétegben. Felvitel után könnyedén be kell dörzsölni a bőrbe. Ajánlatos a testrészeket a kenőcs felvitele előtt meleg vízzel megmosni, mert a kenőcs tiszta bőrön hatékonyabb. A lucfenyő kenőcs jobb hatékonyságára a bekent helyet be lehet göngyölni kötéssel és polivinil fóliával.

Sebkenőcsöt készíthetünk egyenlő rész vörösfenyő terpentin olajból és fehér vazelinből is, ha ezeket megolvasztjuk és kikeverjük. Fertőzésgátló hatása van.

A fenyőtoboz magjait is ismerték ősidők óta. A fenyőmag igen értékes anyagokat tartalmaz. Kézzel piszkálták ki a tobozokből, a mégis bentmaradt magokat kemencébe helyezve pattogtatták ki és feltörték. Ehető nyersen, pirítva, őrölve és mézben nagyon jól tartósitható. Hamar avasodik. Nagyon sok fenyőfaj magja ehető, Ázsiában és az olaszoknál fűszerként használják salátákban, húsos ételekben. Ismerték az indiánok, a római légió katonái, a keleti kulturában, de a mi őseink is.