Népi neve: dió, diófa

Leírása:

A közönséges dió a diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó, nagytermetű, világosszürke kérgű, ritkás lombkoronájú váltivarú egylaki fa. Nyeles lomblevelei 5-9 levélkéből páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék hosszúkás tojásdad alakúak, ép szélűek, szétdörzsölve erős aromás illatúak. Porzós virágai tömött lehajló barkában csoportosulnak, a termősökből 2-5 fejecskében áll. Április-májusban virágzik. Termése a gömbölyded vagy hosszúkás alakú csonthéjas dió.

Balkáni eredetű fafaj, meleg és mérsékelten nedves talajviszonyokat ígényel.

Gyűjtése:

Gyógyászati felhasználás céljából a lomblevelet (Juglandis folium) gyűjtik. Ezen kívül felhasználják még az éretlen húsos termésfalat és a csonthéjon belüli válaszfalat is. A levélkéket a kifejlődés után, a levélgerincről lefosztva gyűjtik, míg a húsos termésfalat a dió betakarításakor.

Hatóanyagai:

A dió levele és a húsos termésfal naftokinonszármazékokat (juglon), flavonoidokat, cseranyagokat, kevés illóolajat és C-vitamint tartalmaznak.

Felhasználása:

Külsőleg és belsőleg gyulladáscsökkentő, baktérium- és gombaölő hatása miatt alkalmazzák. Enyhén fertőtlenítő, összehúzó hatása miatt bélhurut és hasmenés elleni teák alkotórésze. A népi gyógyászatban sebgyógyító hatása miatt is régóta használják, levelének forrázatát borogatás formájában vagy lemosásra használják fekélyek, kelések, gyulladásos sebek, ekcéma esetén. A kozmetikai ipar is felhasználja, egyes hajfestékek, napozóolajok a juglon átalakulási termékeit tartalmazzák. A dióból sajtolt zsírosolaj telítetlen zsírsavakban gazdag, az érelmeszesedés megelőzésére szolgáló étrend hasznos alkotóeleme.