Eredet, botanikai leírás

A fekete bodza Európában és Ázsiában őshonos, hazánkban is elterjedt, akár 6 m magasra megnövő cserje vagy fácska, amely a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjának tagja. Több éves ágai szürkés színűek, szemölcsösek. Összetett levelei hosszúkás elliptikusak, fűrészes szélűek. A sátorozó bogernyővirágzat lapos, átmérője 15-25 cm, 5 fő ága van. Az egyes virágok aprók, átmérőjük nem haladja meg a 6 mm-t. A termés csonthéjas fekete bogyó.

A fekete bodza nem tévesztendő össze a lágyszárú, alacsonyabb termetű gyalogbodzával (Sambucus ebulus), melynek virágai kellemetlen szagúak, porzói bíbor vagy fekete színűek. Ez utóbbi nem gyógynövény.

Hatóanyagai

Virága flavonoidokat, kevés illóolajat, szaponinokat, nyálkaanyagokat tartalmaz.

A bogyó színe a fenoltartalmú anyagoknak (pl. cianidin) köszönhető.

Története

A bodzát már az ókori orvosok (Hippokrátész és Galenosz) is ismerték. Utóbbi hurutos megfázásra és nyálkahártya irritációra ajánlotta. Rengeteg legenda fűződik a bodzához: a boszorkányok jelképe, fájából készül a varázspálca. Más legenda arról szól, hogy a bodzafát tündérek lakják, ezért kivágásakor énekelni kell, hogy a tündérek még időben el tudjanak menekülni. A bodzát egyébként sem vágjuk ki, mert védi a házat a gonosz szellemektől, viszont a fájából készült bölcsőben elsorvad a gyermek. A germán legendákban a varázsfurulya a bodza fájából készül.

A magyar népgyógyászatban a kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény. A cigányasszonyok minden részét használták gyógyításra: virágát, termését, levelét, kérgét és gyökerét.

Gyűjtése

Május-júniusban gyűjtjük ernyős, kellemes illatú, sárgásfehér színű virágját egy rövid kocsányrésszel, amikor az ernyő szélén a virágok nyílni kezdenek. Száraz, meleg helyen kell szárítani, különben megbarnul és veszít hatóanyagából. 6-7 kg friss virágból kapunk 1 kg szárazat. Száradás után a kocsányról lemorzsolt virágokat használjuk gyógyteának. Termése sötét színű bogyó, szintén van gyógyhatása. Ezt nyár végén, augusztusban, szeptemberben gyűjtjük.

Gyógyhatásai

A virágból készült tea vízhajtó, emésztést elősegítő, köhögéscsillapító hatású. Megfázásra, hörghurutra, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják. A friss bodzahajtás- és virág erős hashajtó. Használják még vértisztításra, fülfájásra, rekedtségre. A bogyó izzasztó, nagy mennyiségben hashajtó, ödéma és reuma ellen is ajánlják. Friss leve vagy a belőle készült lekvár bizonyítottan kitűnő szer a TBC gyógyítására. A bodzafa kérge purgáló, féreghajtó hatású. Erős vízhajtó, heveny vesegyulladásra, általános ödémásodásra ajánlják.

A levél vízhajtó és hashajtó, reumás fájdalmakat enyhít. Lázcsillapításra is ajánlják. Bőséges izzadás idézhető elő vele kiütéses láz (kanyaró, skarlát) és reumás láz esetén, valamint hurutos fertőzésnél (hörgőgyulladás, influenza). Ritkán használatos belsőleg. Leginkább vérzésre és égési sebekre ajánlott.

Felhasználása

Gyógytea: nátha esetén napi 2-3 csészével ihatunk, amilyen forrón csak lehetséges. Hatékonyságát növeli, ha forró lábfürdőt veszünk és közben forró bodzateát iszunk, majd azonnal ágyba bújunk. Ilyen módon „kiizzadjuk a náthát”, azaz méregtelenítjük szervezetünket, meggyorsítjuk a gyógyulást.

Orrdugulás, köhögés esetén inhalálni is lehet teájával, kiválóan tisztítja a légutakat, oldja a lerakódást, köptető hatása van.

Vizelethajtásra reggel egy csészével kell fogyasztani.

A bodzateának testsúlycsökkentő tulajdonsága is ismert. Ha erre használják, napi 5 csészével kell meginni belőle legalább egy hónapon keresztül, illetve míg a kívánt testsúlyt el nem érik.

Köhögéscsillapító szirup egyik alkotóeleme, melynek összetevői: bodzabogyó, lándzsás útifű, fekete ribiszke, édesgyökér, ánizs, kandiscukor, méz, kevés szalmiáksó.

Külsőleg: Nyugtató hatása miatt borogatásként használjuk mellhártyagyulladásra, vérömlenyre, köszvényre, fagyásra, pikkelysömörre és ekcémára. Lemosásra alkalmas szemgyulladás, árpa esetén.