Leírás

A közönséges galaj (Galium mollugo), a ragadós (G. aparine) és a tejoltó galaj (G. verum) a galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó lágyszárú, hazánkban gyakori előfordulású növények. A ragadós galaj egyéves, kapaszkodó vagy fekvő, 30-150 cm magas szárú növény, a nevének megfelelően ragadó. A közönséges és a tejoltó galaj évelő tarackos növények, száruk 30-100 cm magas.

A legenda szerint Jézus bölcsőjét többek között galajjal bélelték. Egyike volt azoknak a szent növényeknek, melyeket Mária növényeinek neveztek. Szülő asszonyok ágyába galajt tettek, hogy megvédje az anyát és gyermekét a rontástól.

Hatóanyagai

A drog többnyire flavonoidokat, galiozint, aszperulozidot, cserzőanyagokat, illóolajat tartalmaz.

Gyűjtése

A fajok fővirágzásakor, általában június-júliusban gyűjtjük a föld feletti, maximum 40 cm-es hajtásokat (Galii molluginis herba; Galii aparinis herba; Galii veri herba). 3-4 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.

Gyógyhatásai

Nagyon hasznos, az egész mirigyrendszerünket védi. Jó vértisztító, ajánlott prosztata- és vesebántalmakra is. Pajzsmirigyproblémákra, alul- és túlműködésre egyaránt eredményesen használható.

Nyersen kipréselt levével régen epilepsziát kezeltek. Álmatlanság ellen, serdülőkori pattanásokra is nagyon jó hatással van.

Felhasználása

Gyógyteát forrázással készítünk belőle és pajzsmirigy működési rendellenességre használjuk. A közönséges galajból készített teából napi egy csészével kell fogyasztani, ezzel gargarizálni napközben többször, majd a teát le kell nyelni.

Gargarizálva a szájban lévő daganatok keletkezésének megakadályozására alkalmas. Bőrbetegségek kezelésére is használatos. Minden embernek hetente legalább egy csésze közönséges galaj teát kellene fogyasztania.

A népi gyógyászatban a közönséges galajt daganatos megbetegedések megelőzésére és kezelésére is használták.