Leírása

Az illatos ibolya (Viola odorata) az ibolyafélék (Violaceae) családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal.

Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik.

Lomblevelei nagyon változatosak, gyakran levélrózsában állnak. Egyes fajok levele lándzsás, másoké igen széles, szárnyas, ujjas vagy akár pajzs alakú is lehet. A magashegyi fajok apró, bőrnemű, éles-szögletes, sokszor pikkelyszerű levele a megvastagodott hajtásra borul.

Öttagú, illatos virágainak két középső szirma eláll vagy lefelé konyul. Az illatát adó illóolajokon kívül a levele és virága nyálkaanyagokat is tartalmaz. Porzóik két hosszú, nektártermelő nyúlványa egy hasonló színű nektárvonallal együtt az alsó szirom sarkantyúszerű kiöblösödésébe nyúlik bele. A porzókon túlnyúló bibe igen sokféleképpen osztott, kiszélesedő és bögreszerűen bemélyedő egyaránt lehet. A virág sokszor ki sem nyílik, ilyenkor a növény önbeporzó (kleisztogám).

A fajok többsége évelő gyökérzetű lágyszárú, néhány félcserje, egy csoportjuk egy- vagy kétéves lágyszárú növény.

A többi ibolyaféléhez hasonlóan a névadó nemzetség virágait is rovarok porozzák be. Amikor a nektárra gyűlő rovarok szétnyomják a porzókat, az ezek közé bepotyogott virágpor rájuk tapad. Az, hogy milyen rovarok látogatják ezeket a virágokat, alapvetően a sarkantyú hosszától függ. Ez lehet nagyon rövid, mint például a sárga ibolyáé (Viola biflora), de lehet nagyon hosszú is, mint a Viola calcarata virágáé.

Hatóanyagai

Az ibolya föld feletti részei illóolajat tartalmaznak, gyöktörzse metil-szalicilátban, szaponinokban és nyálkaanyagokban gazdag. A növényben csersavak, flavonoidok, kevés (szalicilsav-metilészter-tartalmú) illóolaj, valamint aszkorbinsav is található.

Legendák

Az antik mítosz szerint az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög főisten Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység, elsősorban pedig a szerelem jelképe lett.

Egy másik görög monda arról emlékezik meg, hogy hogyan születtek ezek a törékeny virágok: eszerint Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre. Nem is logikátlan elgondolás, ha jobban belegondolunk, hiszen ez a növény rendszerint márciustól, a tényleges tavasz elérkeztétől kezd virágozni. Erről a mai napig megemlékeznek például a franciaországi Bretagne-ban, ahol a tavasz előcsalogatására nagypénteken ibolyát ültetnek.

Ugye mindenki ismeri a „szerény, mint az ibolya” mondást. Nos, ezek az erdőkben, cserjésekben, kiskertekben megbúvó növénykék nem csak illatukkal, szépségükkel, hanem gyógyerejükkel is elkápráztatnak bennünket, tehát szerénységük csupán megjelenésükre vonatkozik.

Népies elnevezései: violetta, bájos ibolya, vénuszvirág. Az ibolya virágzó hajtásait, virágait és gyöktörzsét gyűjtjük. Fő hatóanyaguk a szaponin, a flavonoid, a nyálka.

Gyűjtése

Nem szabad a virágokhoz leveleknek vagy a levelekhez virágoknak keveredni; a szárastól gyűjthető részek ne legyenek gyökerestől kiszedettek, a gyökereken sem hagyhatók meg a föld feletti részek, szárak, levelek maradványai. A gyöktörzset februárban, márciusban vagy ősszel gyűjtik. A virágokat kinyílottan kell gyűjteni.

Gyógyhatásai

Légúti betegségek, makacs, hurutos köhögés, légcsőhurut, mindenfajta akut és krónikus légúti betegség esetén használjuk. Teáját hisztéria, félelemérzettel párosuló szívpanaszok, izgalmi állapotok, álmatlanság esetén fogyasztjuk.

Csillapítja a köhögést, és nyákoldó hatásának köszönhetően köptető hatású.
Külső használatnál bizonyos bőrbetegségek – például repedezett bőr vagy kirepedezett emlő – esetén használják.

Felhasználása

Teaforrázat
1 kávéskanál szárított virágot tegyen 1 csésze forrásban lévő vízbe, és 10 percig hagyja ázni. Napi adag: 3 csésze.

Főzet
Szárított gyöktörzséből 3 g drogot 150 ml vízzel, 3 percig tartó főzéssel kivonatot készítenek, félóra múlva szűrik, édesítik, 4×1 evőkanállal adagolják naponta, 2-3 hétig.

Ibolyaszirup
100 g szárított virágot és 500 g cukrot keverjen el 300 g vízben.

Ibolyatinktúra
Áztassunk 250 g alkoholban 10 g ibolyafüvet, 10 g kakukkfüvet, melyet néhány napi állás után megszűrünk. A fent elmondott betegségek esetében 10-20 cseppet veszünk be 1 kockacukorral.

Kandírozott ibolyaszirom
Habzásig verünk egy tojásfehérjét, majd egyenként belemártjuk a szirmokat és porcukorba forgatjuk. Meleg helyen teljesen kiszárítjuk, majd jól záródó üvegben tároljuk.

Különleges ibolyakrém
2,5 deci tejszínt 10 deka cukorral felforralunk, hozzáadunk egy maroknyi friss ibolyaszirmot. 15 perc múlva átszűrjük. 7,5 deci tejszínben elkeverünk 6 tojás sárgáját és lassanként hozzákeverjük az ibolyás tejszínt. Tűz fölött sűrűre főzzük, majd 25 gramm oldott zselatint és négy tojás keményre vert habját keverjük hozzá. Poharakba töltjük és szirmokkal díszítjük.