Karácsonykor az ünnepi ételekben és italokban, vagy akár a dekorációkban, gyakran használunk olyan fűszernövényeket, amelyek – az aroma és díszítő funkciójukon kívűl – különböző betegségek megelőzésére, vagy kezelésére is alkalmasak.
A fahéj az egyike a legrégebb óta használt gyógy- és fűszernövényeknek, gyógyhatásait már az ókori népek is ismerték: a Nílus völgyében keneteket készítettek belőle, és széles körben használták füstölőszerként, afrodiziákumként is. Régóta ismerjük emésztésjavító, hangulatfokozó és antioxidáns hatását, ám csak manapság derült fény arra, hogy egyaránt képes csökkenteni a káros LDL-koleszterinszintet és a vércukorszintet.
Mivel a fahéj egyúttal görcsoldó és emésztésjavító hatású is, hatékonyan csökkenti a felfúvódást, a bélgörcsöket, a hányingert és a gyomorpanaszokat. Fertőtlenítő, antioxidáns hatóanyagai révén kiválóan alkalmazható a gyomor-bélcsatorna fertőzései és légúti megbetegedések ellen. A 12. században Szent Hildegard is gyakran használta megfázás, nátha kezelésére. Karácsonykor is, talán emésztést javító hatása miatt szinte kötelező a bőséges étkezést követően a fahéjas sütemény elfogyasztása.
A vanília modern kori története a 16. században kezdődik, amikor az aztékok rájöttek, hogy egy trópusi orchidea ehetetlen termése nedvesség és hő hatására mennyei aromájú lesz. El is nevezték “fekete virág”-nak, és a totokán indiánoktól, akik a termesztésével foglalkoztak, a legszebb terméseket szedték be adó gyanánt.
1518-ban Cortez megízlelte az azték uralkodó, Montezuma vaníliával ízesített csokoládéitalát, és annyira megkedvelte, hogy zsákszámra hozott Európába kakaót és vaníliát. Nem telt bele ötven év és a spanyol gyárakban megkezdték a vanília ízű csokoládé (kakaó) gyártását. Hosszú időre a kakaó és a vanília kombinációja kizárólagossá vált. Angliai Erzsébet udvarában azonban, Hugh Morgan gyógyszerész javaslatára önállóan kezdték használni, és háromszáz évvel Cortez után a vanília kelendőbb volt, mint a csokoládé. Ettől kezdve évszázadokon át tartott a vanília diadalmenete, meghódította a konyhát, a szerelmesek szívét és a betegek lelkét. A vanília ugyanis afrodiziákumként és a betegterápiában is hódított. Kedélyjavító, emésztéssegítő, manapság a kemoterápiában étvágyjavítóként alkalmazzák. Sajátos felhasználási lehetősége az Alzheimer- kórban kialakuló szagláscsökkenés diagnosztizálása. Dél-Amerikában a férfiasság fokozására tequilába keverik.A szegfűszegolaj eugenol, kariofillén, oleanolsav tartalmának köszönheti hatását. Feszültségoldásra, megfázás, impotencia, reuma ellen használják, a fájós fog esetén gézre pár csepp olajat juttatva enyhíti a panaszokat, de nem mentesít a fogorvostól! (Még száz éve is fogorvosi segítség helyett az odvas fogba szegfűszeget dugtak, így csillapítva a kínzó fájdalmakat…) Hasi görcsök oldására is használható.
Az ánizs az angoloknál volt népszerű, a ruhákat ánizsmaggal illatosították, sőt, értékes fűszer volt, hogy 1305-ben megvámolták az ánizsmag-kereskedelmet, hogy abból fedezzék a London Bridge javítási költségeit. Több közkedvelt alkoholos ital – raki, ouzo, pernod – fontos adalékanyaga. Az ánizs illóolaja transz-anetolt, metilkavikolt, ánizs-aldehidet tartalmaz. Mivel az ánizs csökkenti a felfúvódást és a teltségérzetet, így közismerten jó szélhajtó, görcsoldó és emésztést serkentő gyógynövény. Szoptatós anyukák tejkiválasztást serkentő hatásáért fogyasztják.
Az ánizs epekiválasztást elősegítő, inhalálva vagy teaént nyákoldó hatású, jó köptető, köhögéscsillapító.
A szerecsendiót a feljegyzések szerint már a 14. században is alkalmazták: sokan viseltek szerecsendióból készült nyakláncot, hogy védjék magukat a pestistől. A szerecsendióból sajtolt olajat emellett használták fájdalomcsillapításra, a menstruációs görcsök és a gyomorpanaszok enyhítésére. Az utóbbi időben több kutatás igazolta, hogy a szerecsendió egyik fő hatóanyagának, az izoeugenolnak jelentős antibakteriális hatása van, ezért főként az élelmiszer-eredetű fertőzések kezelésében segíthet. Nagy dózisban (legalább 12 teáskanál naponta) alkalmazva azonban a szerecsendió kellemetlen mellékhatásokat, például hallucinációt, hányingert, szívdobogást vagy görcsöket is okozhat.
A kardamom az ínyencek körében divatos. Ízesíthetünk vele gyümölcskenyeret, mézeskalácsot. A skandinávok kedvelt karácsonyi fűszere, amellyel süteményt ízesítenek. Az arabok mézédes feketekávét ízesítenek vele. Régóta használt gyógynövény.
Forrás: kertlap.hu, origo.hu, mindennapi.hu